A Kuruzslók Quedlinburgban egy hihetetlenül fantasztikus társasjáték, az elsők között került a polcunkra, évekkel ezelőtt. Tipikus családi játék, körülbelül 60 percben. Mikor piacra dobták és megvettük, rengetegszer került asztalra, mert tényleg jó abban, amit ígér. Szórakoztató, újszerű, és nem zavaró a szerencsefaktora még akkor sem, ha csattanó maszlagot sikerül kihúzni a zsákunkból, és felrobban az üstünk - mert vicces. 😀 Nevetünk rajta. Aztán olyan gyorsan felpörögtek az események a társasjátékos világban, annyi új játék jött, hogy egyre csak fogyott, és fogyott azon időkeret, amit az eddig beszerzett, mondhatni régebbi (pár éves) játékokra tudtunk szánni. Már talán lassult egy kicsit a tempó, de számomra így is nehéz tartani a lépést, sőt, nem is megy. Annak, aki majdnem minden társasjátékot szeretne megérinteni, kipróbálni, magáénak tudni... ez maga a kín. Merthogy erősen szelektálni kell. De annak nagyon örülök, hogy anno ezt sikerült megvenni, mert akárhányszor ránézünk, csak jó emlékeink vannak róla. Persze az sem elhanyagolható, hogy még manapság is lekerül a polcról.

Míg régebben elmókoltunk vele egy-másfél óra játékidőt, múltkor egy kedves, játékokban gyakorlott ismerőssel a Kuruzslók parti alig fél óra alatt lement. Mert annyira egyszerű a játékmenet, pláne ha már százszor játszottál vele, csak pikk-pakk, két szempillantás, és vége is a játéknak. Megszeretteti magát ez a társasjáték, ha esélyt adsz neki. 💜 Nagy vonalakban arról van szó benne, hogy a zsákodból összetevőket kell húzni, és azt az üstbe tenni. Minden játékos ugyanazzal a készlettel kezdi a játékot, aztán a forduló végén ezt a készletet tudod bővíteni.

A játék kilenc fordulóból áll. Keverjük meg a jóskártyákat, majd a pontozótáblát tegyük középre, és a lángjelölőt tegyük az egyes fordulómezőre. Az asztalra kerülnek még a rubinok, a kocka, az összetevő jelölők, és a könyvek, amiket összeállítottunk az adott játékhoz. A forduló kezdetén felhúzunk egy jóskártyát, azt hangosan felolvassuk, és aszerint eljárunk. Aztán jöhet a főzetkészítés. A zsákunkba tesszük a kezdő összetevőket, majd egyszerre húzunk belőle, és letesszük az üstünkre. Arra kell figyelni, hogy a fehér összetevőkből ne húzzunk összértékben hétnél többet, mert akkor az üstünk felrobban, és ez veszteség számunkra.

Amikor úgy érezzük, ennyi összetevő elég lesz, nem kockáztatunk tovább, akkor bejelentjük, hogy megállunk. Az üst tartalmának pontozása úgy zajlik, hogy az utoljára letett összetevő jelölő utáni mező lesz az értékelőmező. Akinek a legnagyobb ez a szám, ő dobhat a kockával, és megkapja azt a bónuszt. Amennyiben rubin előtt álltunk meg, kapunk egyet a készletünkbe. A pontozótáblán lelépjük a pontunkat, és annyi értékben vásárolhatunk összetevőket, amennyi az értékelőmezőnk. Ha valamelyik összetevőnk ad valami pluszt, azt is elvehetjük.

A játékot nagyban segíti a lombik lehetősége, amire kitehetünk egy összetevőjelölőt, még mielőtt leraknánk az üstre, ezzel úgy tehetünk, mintha az az összetevő nem létezne abban a fordulóban. Viszont legközelebbi fordulóra már visszakerül a zsákba, és a lombikot csak akkor használhatjuk újra, ha rubonnal kiváltottuk. A patkányfarok pedig segít nem túlságosan lemaradni a többiektől, ugyanis telítettebbé teszi a főzetet. A pontozótábla alapján tehetünk patkányfarkat az üstbe, hogy előrébb kezdhessük az összetevők letételét. Mi nem nagyon szoktunk élni vele, de ez is egy lehetőség. Szép, színes, jó hangulatú, kellemes szerencsepróbálgatós játék. 😉

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjaimról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeimet és a fontos értesítésket fogod megkapni.