Társasjátszunk

Régi klasszikus! 😀 Otthon az Activity, a Boggle , a Tabu, a francia kártya, az Uno , a Rummikub, és a kockapóker mellett polcon lévő társasjáték volt. Gyakran játszottunk velük. Aztán amikor saját családot alapítottunk, és gyerekeink lettek, az egyik kedves ismerősünktől megkaptuk ajándékba a Furfangos Labirintust. Még mi, felnőttek is szívesen leülünk vele játszani, hát még a gyerekek! Viszonylag hamar, 5-7 évesen megtanítottuk nekik a játékszabályokat, de teljesen jól most, 7-9 évesen tudják játszani maguktól, segítség nélkül. A szabályai nagyon egyszerűek. A játéktáblára véletlenszerűen felpakoljuk a labirintusrészleteket tartalmazó útlapkákat, így kialakítva a játékteret. Egy kimarad. Választunk egy játékosszínt, melyet a kiindulópontra teszünk. Megkeverejük a titokkártyákat, és egyenlő számban szétosztjuk a játékosok között. Ezeket pakliban képpel lefelé magunk elé tesszük, aztán a játék kezdetén a legfelsőt titokban megnézzük - oda kell eljutnunk. A soron lévő játékos fogja a k

Az egyik társasjátékos alkalomra hozta el Sára a Csordaszellemet (4-20 játékos részére), így volt alkalmam nekem is kipróbálni. Jókat lehet beszélgetni a válaszadásoktól függően, összerázza a csapatot. Zsolttal 18 éve vagyunk együtt, volt időnk megismerni egymást, mégis akadt olyan kérdés, amire úgy adtunk választ, hogy "persze, egyértelmű", aztán kiderült, hogy egyáltalán nem egyforma választ adtunk. Ilyen például a "Mondj egy ismert egeret"... Én azonnal lekörmöltem, hogy Mickey, ő meg azt, hogy Jerry... és akkor jól megbeszéltük, hogy miért is gondoljuk, hogy mindenkinek az jutna eszébe, amit írtunk. És akkor még nem is Ruminit írtam Berg Judit könyvéből... szóval választási lehetőség lett volna, és valószínűleg az sem mindegy, hogy milyen korosztályhoz tartoznak a játékban résztvevők. 😁 A játékidő rövid, gyorsan lehet pörgetni a kártyákat, bár nem az a cél. Ennek a társasjátéknak a lényege, hogy a kis kártyán olvasható kérdésre próbáljuk meg megtalálni azt a v

A Kodama társasjáték főként Zsolt miatt lett a gyűjtemény része, mert neki azonnal a szívébe lopta magát, ahogy meglátta, ezért meg kellett venni. Rajongása csak fokozódott, miután megtanultuk a játékot, és játszottunk vele. Szerintem is nagyon szép, és kedves társasjáték, de mindezek ellenére is kicsit nehezen vett rá Zsolt, hogy leüljünk játszani. Pedig egyszerű, szemet gyönyörködtető, tényleg aranyos. 😊 Na de van ám amúgy olyan társasjáték is - nem is egy -, amire meg én tudom nehezen rávenni a férjemet, szóval ez egy oda-vissza dolog, nincs ezzel semmi baj. A Kodamában egy véletlenszerűen választott fatörzzsel indulunk játékba, amit az asztal szélénél helyezünk el, hogy legyen elég helyünk a későbbiekben terjeszkedni felfelé, és oldalra (ezt egy kicsit háziszabályoztuk, és nem oda raktuk a kártyát). Kapunk négy Kodama kártyát, amik egyéni célként funkcionálnak, ezekből kell majd hármat kijátszani a játék során. A tavaszi, nyári, őszi szeszélykártyákból egyet-egyet kihúzunk, ezek

A Skicc - Mi az ábra? társasjáték főként azért került a polcunkra, mert szerettem volna egy party játékot, és tetszett, hogy ebben a lerajzoltakat kell kitalálni. Mondom ezt úgy, hogy nem tudok(?) rajzolni. Ezt muszáj kifejtenem! 😀 Szóval úgy gondolom, mindenki tud rajzolni, ha tudatosan odafigyel rá. Lehet ezt hívják jobb agyféltekés rajzolásnak? Koncentráció kérdése talán. Viszont a hétköznapokban csak úgy kevesen figyelnek oda a tudatos rajzolásra - már aki úgy gondolja, nem tud rajzolni. Én megmaradtam a jól bevált pálcikaembereknél, és néha még ők is sütőlapátnak néznek ki. Egy kutya lerajzolása nálam cirka pár másodperc, de az a szélmalomtól kezdve a lapostányéron keresztül Kína térképéig bárminek nézhető. Nekem nincs jó memóriám ehhez, ha azt mondják, csatahajó, nincs előttem a kép. Tudom, mi az, de akkor sincs előttem egy kép, amit le tudnék "másolni". Mondok egyszerűbbet, a süteményt sikerült úgy lerajzolni ma, hogy senki sem jött rá, mit alkottam. Pedig a linzer f