Az Amanita megszületésének kalandos története
Az Amanita 🍄 társasjáték szerzőit, Esztó Bernátot, és Esztó-Harazin Dorottyát kérdeztem arról, hogyan született meg a játék ötlete, és abból hogyan lett kézzelfogható társasjáték. Kalandos történetüket ők maguk mesélik el nekünk. Fogadjátok szeretettel! 💚
Ötletből játék
2019 karácsonyán egy családi összejövetelen a sógorom említette, hogy milyen jó lenne egy olyan játékot készíteni, ahol gombákat lehet gyűjteni, mintha csak az erdőben sétálnánk. Az ötlet nagyon megtetszett, mert a családunkban nagy hagyománya van a gombászásnak, sok szép emlék kapcsolódik hozzá.
Két hét múlva el is készült az első kártyajáték, amivel a sógoromat szerettem volna meglepni. Eleinte füzetlapra írtam le a gombaneveket, egyszeri meglepetésnek szántam. Az, hogy ebből később játék lett, a feleségemnek, Dorkának köszönhető. Ő volt, aki rendszerezte, képeket társított a lapokhoz, hitt benne már akkor, amikor még kialakult szabálya sem volt a játéknak. Csak azt tudtuk, hogy gombákról szól, és a családnak készül. Közösen ültünk esténként a gép előtt szép gombák, avar ábrázolások után kutatva. Majd valahogy összeállt egy paklira való gomba - értékekkel -, és egy nagyon egyszerű játékszabállyal. A szabályt akkor még le sem írtuk, csak a lapokat nyomtattuk ki egy digitális nyomdában. A család már ezt a változatot is nagyon szerette, sokat játszottunk vele, és ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy érdemes lenne a játéknak szép külsőt adni: a leendő unokáinknak teremtsünk valami különlegesen szépet, amivel mi is szívesen játszunk.
Anyai ágon - Csíkszentmihályi - ismert művész családból származom, így a kártyák világának megalkotásakor nem is jöhetett szóba más, mint unokatestvérem, Csíkszentmihályi Berta, akinek állat- és növényábrázolásai mindig is lenyűgöztek. Elvállalta a képek elkészítését (A4 méretű akvarell képek), és hétről hétre érkeztek a gombák a postafiókunkba.
Berta nem csupán a játék grafikusa, hanem "tettestársunk", aki nélkül ez a játék nem jöhetett volna létre. Akit ugyanaz az őrült lelkesedés hajtott, és hajt, mint bennünket, aki - hozzánk hasonlóan - nem foglalkozott az olyan "földi gondokkal", mint anyagi megtérülés. Nem sajnálta a belefektetett időt, energiát. Szeretjük ezt a játékot, minden lapjához emlék, és történet kapcsolódik - és ilyenkor nem mérlegel az ember, csak csinálja, és kész.
Közel két év múlva elkészültek a lapok, és nyomdát kerestünk a játéknak. Itt szembesültünk vele először, hogy 100 játékot majdnem ugyanannyiba kerülne legyártani, mint 1000 db-ot. Ekkor minden pénzünk a játékban volt már, amit Berta nekünk a piaci ár töredékéért készített el ugyan, de akkor sem volt olcsónak mondható egy fiatal, kisgyermekes családnak albérlet, és egy kereset mellett. Szó mi szó, különösebb csalódás nélkül, de lemondtunk a játékról. Boldoggá tett minket, hogy eddig eljutottunk vele, élveztük az eddigi munkát, de itt a vége. Folytatás? Majd egyszer, évek múlva talán.
Ez ősszel történt, amikor az utolsó simítások miatt mentünk volna Bertához, de előtte, október utolsó napján, egy szülinapot ünnepeltünk épp a barátainkkal. Jó volt a hangulat, gombásztunk a közeli erdőben, nehezen indultunk el. Megemlítettem mellékesen, hogy amúgy is teljesen felesleges lenne sietnünk Bertához, mert biztos, hogy nem a játékkal oldjuk meg a családi karácsonyt. Ekkor egy nagy játékkereskedésben dolgoztam, így karácsonyra általában társasjátékot kapott tőlünk a nagy család. Abban az évben a saját játékunkat szerettük volna ajándékozni...
Csodák márpedig léteznek...
Egy fiú, akivel akkor találkoztunk életünkben először, érdeklődni kezdett, hogy milyen játékról van szó. Megmutattuk neki a képeket telefonról, és nevetve meséltük, hogy már csak a nyomda hiányzik, amire viszont nem maradt pénzünk, így majd megvalósítjuk máskor.
Kérdés nélkül felajánlotta, hogy odaadja kölcsön a teljes szükséges összeget. És nem viccelt. Egyetlen kérése az volt, hogy karácsonyig, ha lehet, kerüljön nyomdába. Mint később kiderült, nem a pénz miatt sürgette a dolgot, hanem azért, mert tudta, hogy ez nekünk fontos. És Ő is ezt ajándékozta abban az évben mindenkinek. 😊
Hihetetlen rohanásban, a nyomda fantasztikus együttműködésének köszönhetően december 20-án kijött az első 120 db a nyomdából, de mi tényleg nem tudtuk ezt ajándékozni erre a karácsonyra, mert már előrendelés során az összeset eladtuk. Összesen 2000 db-ot nyomtunk, amiben a befektetőnk annyira hitt, hogy szerinte nem baj, hogy sosem adtunk el még semmit, senki sem ért a marketinghez, kereskedelemhez. Annyira szép és jó a játék, hogy ezt évek alatt eladjuk "fű alatt is".
Nyomda (gép)indítás előtt egy nappal szóltak a nyomdából, hogy kérik a kiadó nevét, logóját. Amire mi addig nem gondoltunk, hogy kellene. Épp autóban ültünk a feleségemmel, ezért nem sokon múlt, hogy nem "kötelező haladási irány", vagy éppen "körforgalom" lett a kiadó neve. Nem vicc, tényleg egy órán belül kellett frappáns név, és hozzá egy könnyen tervezhető logó. Majd eszembe jutott a befektető barátunk - általam erősen kétségbe vont - mondata, hogy "eladjuk a 2000 db-ot fű alatt is."
Fű Alatt Kiadó. Ez mindkettőnknek tetszett. Hívtuk is gyorsan Bertát.
- Szia Berta! Megvan a nevünk. Fű Alatt Kiadó.
- (Röhögés)
- Nem vicceltem. Komolyan ez lesz a nevünk. És holnap gépindítás, addig kéne megrajzolni a logót hozzá. Tényleg.
- ... (Csend, ami Bertánál a mély kétségbeesés jele.)
- Ne aggódj, egy nagyon egyszerű logóra gondoltam. Firkálj valami füvet. Minél egyszerűbbet. Megy az idő! Elküldöd 10 perc múlva, ami van? Köszi!
Hát így lettünk Fű Alatt Kiadó.
A játék megszületése sem volt kevésbé kalandos. Először a Társasjátékok Ünnepén mutattuk be. Akkor még csak egy paklink volt, egy digitális nyomdában készült próbadarab. Egyszerűbb volt a játékmenet, sok kritikát is kapott: kevés a valódi döntési lehetőség; sok esetben logikátlan a felépítése. Ez egy szombati nap volt. Vasárnapra átírtam a mechanikát, az ünnep másnapján egy javított változattal készültünk. Ez már többeknek tetszett, így az addigra nyomdában lévő játékszabályt már akkor módosítottam, mielőtt az kijött volna a nyomdából. Mindezek ellenére én még így sem voltam elégedett vele teljesen. Néhány hónap múlva újra változtattam sok dolgon. Több "jósors lap" került bele, ekkor kapta a pontszámítást segítő érméket, és a súgó lapokat is.
A változtatások, és a kiegészítők nyomdába kerültek, majd postáztuk az addigi vevőinknek.
Sokat tanultunk a hibáinkból és ahogy a játék, úgy mi is fejlődtünk.
És ha játékból orvos lennék, receptre írnám fel minden párnak. Megtapasztalni, hogy csak úgy működik, ahogy született, együtt és szívvel, az csodálatos érzés, és nem utolsósorban nagyon jó kapcsolatépítő is! 😊
***
Amennyiben megtetszett az Amanita, és Te is szívesen rendelnél belőle, akkor itt teheted meg:
INNEN, megrendelőlap elküldésével, vagy az info@fualattkiado.hu e-mail címen keresztül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése