Ó, hogy mennyire akartam ezt a játékot! De valamiért mindig halogattuk a megvásárlását egy-másfél éven keresztül. Aztán egyszer csak elfogyott, eltűnt a kínálatokból, és nagyon szomorúan meséltem a férjemnek, hogy erről végképp lemaradtunk. Talán ha egyszer újra kiadják... De Zsoltot nem hatotta meg a dolog, addig keresgélt, amíg talált egy utolsó példányt, s azt azonnal megvette nekem.

Én annyira boldog voltam, velem madarat lehetett volna fogatni (mondjuk egy tökéletes világban, ahol nem félek a szárnyasoktól 😎😋). Ez az érzés tovább hatványozódott, amikor játszottunk vele. A szabályrendszere nagyon letisztult, így könnyen megérthető. 14 éves kortól, 2-4 játékos részére tökéletes szórakozás. Illetve masszív gondolkodás. A kockákat okosan használja, dobunk vele, és mindenkinek azokkal az értékekkel kell boldogulni. Persze, ha a saját készletünkből szolgákat adunk be a közösbe, akkor feljebb lehet turbózni a családtagunk értékét önmagunk számára. Egy családtag annyit ér, amennyi értéket az adott színű kocka mutat.

A Firenze táblát középre tesszük, feltöltjük a tornyokat fejlesztéskártyákkal, dobunk a kockákkal, magunkhoz vesszük a családtagokat, meg az induló tőkét, egy palazzotáblát, a penitencia lapkákat a helyükre tesszük, aztán lassan kezdődhet is a játék. Összesen négy családtagunk van, ezekből körönként egyet rakunk le a Firenze tábla azon helyére, amelyik kártyát meg akarjuk szerezni. Feltéve, ha van olyna értékű kockánk, és ki tudjuk fizetni a kért költséget. Alapesetben egy toronyba csak egy családtagunk lehet a forduló alatt, de a színtelen családtagot akkor is odatehetjük, ha már van ott családtagunk.

Persze, a plusz árat ezért ki kell fizetni. Haladni kell a katonasávon, és a hitsávon is, különben bizonyos kártyákat nem vehetünk el, ha nem állunk X szinten a katonasávon. A hitsávon pedig két fordulónként kiértékelés zajlik, és ha nem tartunk a kellő pontoknál, akkor bizony erősen büntet a játék. Igaz, mi ezt eddig elkerültük, mert nagyon nem tűntek szimpatikusnak azok a büntetések... inkább megdolgoztunk a hitpontokért, került, amibe került.

A játék tud konfrontatív lenni, mert elveszünk egymás elől lehetőségeket, s így az elképzeléseink borulnak, és újra kell tervezni. Ezt Zsolttal az elején kicsit nehezen viseltük, illetve inkább ő, mert a stratégiát át kellett dolgoznia, és az nem kedvére való, hiszen ha eldöntött valamit... de azóta jó pár játékot beletettünk, és az egyik kedvenc társasjátékunk. Olyannyira, hogy mikor lehetőség volt megvenni a Lorenzo il Magnifico Big Box-ot, akkor elsők között csaptunk le rá. A Big Box-ba további kiegészítők kerültek még, de az alapot sem érzem kijátszottnak, így a Big Box még nem került le túl sokszor. De egyszer mindennek eljön az ideje. 😎 Addig is egy kép a Big Box-ról, asztalra téve:

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjaimról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeimet és a fontos értesítésket fogod megkapni.